Blogok

A legrangosabb francia irodalmi kitüntetést, a Goncourt-díjat minden szerző csak egyetlenegyszer kaphatja meg életében. A litván származású Romain Garynek mégis sikerült kétszer megszereznie. Miután 1956-ban első alkalommal neki ítélték, 1975-ben Előttem az élet című regényét is Goncourt-díjjal jutalmazták, mivel senki sem tudta, hogy ki is valójában az Émile Ajar álnéven publikált alkotás szerzője. Ehhez a kalandos körülmények között megjelent könyvhöz szeretnék kedvet csinálni ajánlómmal. (Romain Gary: Előttem az élet)

A modern technológia iskolai használata számos elméleti és gyakorlati problémát vet fel. Az anyagi kihíváson túl a tanároknak is magas szintű technikai képzettségre van szükségük, máskülönben nemhogy az eszközöket nem fogják tudni használni, de a diákok szemében sem tudják majd megőrizni szakmai tekintélyüket. Éppen ezért a tanárképzést is ennek megfelelően kell átalakítani – bár ezt megkönnyíti, hogy a fiatal tanárok nemsokára a digitális bennszülöttek közül kerülnek ki. (Nádas Rita)

Játssz velünk! Tévézz okosan! Netezz okosan!. Ez a három felszólítás olvasható Tévézz okosan! kampány most induló internetes oldalán. A Magyar Kábelkommunikációs Szövetség kezdeményezésére elindított honlap célja nem a tiltás, sokkal inkább a támogatás.

Amikor kijöttem a moziból, dühös voltam. Nem beszéltem senkivel a filmről közvetlenül a vetítés után – amúgy sem szokásom –, de most különösen problémásnak éreztem ezt. Úgy láttam, hogy a közönségnek általában tetszett, és azoknak is, akikkel együtt mentünk el megnézni. Ez is nagyon dühített: nem igaz, hogy ők nem látják, hogy… Aztán inkább hazamentem, és írtam pár jegyzetet, majd félreraktam. Tudtam, hogy írni akarok róla, de azt is, hogy nem érdemes rögtön, abban a lelkiállapotban. Most újra elővettem a jegyzeteket, de semmit sem változott a véleményem.

tovább

Az osztályfőnök továbbra is körvonalazatlan szerepkörrel (s fájóan hiányos feltételrendszerrel) az iskolában ma is az egyetlen nevesített képviselője a személyes törődésnek. Mivel az idők sodrában felmorzsolódó funkció létjogosultsága ma sem vitatott, és nem lehet belenyugodni abba, hogy a munkakör a puszta adminisztrációra korlátozódjék, a most pályára lépő pedagógusok osztályfőnöki feladatokra történő felkészítésének rendkívül nagy jelentősége van. (Szekszárdi Júlia)

A Jogismeret Alapítvány műhelykonferenciáját különösen aktuálissá teszi, hogy 2012. július 1-től alapvetően új munkajogi keretekben, 2012. szeptember 1-től pedig alapvetően új közoktatási ("köznevelési") jogi keretekben kell az iskoláknak az agressziós jogkövetkezményeket alkalmazni.

A Konzerv Konrád című kisregény főhőse, Kisbarkáné Bertuska igazi különc. Szőnyegszövésből él, és nagyon szereti a munkáját, mert rajong a szép színes fonalakért, és a városban ő csomózza a legszebb és leginkább tarkabarka szőnyegeket. Azt is mondják róla, hogy igazi művész. Nem lehet tudni, hány éves, mert senkinek sem árulja el. (Christine Nöstlinger: Konzerv Konrád)

#leftcontainerBox { float:left; position: fixed; top: 60%; left: 70px; } #leftcontainerBox .buttons { float:left; clear:both; margin:4px 4px 4px 4px; padding-bottom:2px; } #bottomcontainerBox { width: 50%; padding-top: 1px; } #bottomcontainerBox .buttons { float: left; margin: 4px 4px 4px 4px; } #bottomcontainerBox.manual { display: inline-block; padding-top: 1px; vertical-align: middle; width: auto; } A bejegyzés címe lehetett volna az is, hogy “kihasználó felhasználó”, vagy “sávszélességvámpír”, esetleg “kapacitáspióca”, de ezek feltételeznek valamilyen rosszindulatot, vagy negatív érzést, így nem egészen szimbolizálják a mindenki által ismert jelenséget. Online viselkedészavarokat leíró sorozatunk következő eleme az “lmgtfy” effektus. A jelenség megértéséhez alapvetésként tisztáznunk kell, hogy az információs társadalom legfontosabb értéke nem az információ,

(More)…

Tudtam, nehéz lesz a szöveges értékelés. Mert a kollégákkal is kiszúrok, hiszen oldalakat kell majd körmölni, és a gyerekek is várják majd a jegyeket. Tudtam, a szülők nem értik majd, mi ez a sok szöveg a jegy helyett. De nem akartam a művészeti iskolák zömében jellemző formális ötösöket beírni. Mert mindenhol ez van. Na jó, van ahol a négyesig is elmennek.

tovább

A hatásos motiváció egyik pillére a személyre szabottság. Általánosságban nehéz a tanulási kedv felkeltése: apró lépésekhez kell apró célokat kitűzni, melyek valóban megvalósíthatóak. "Tanulj, hogy ember legyen belőled!", "Tanulj, hogy ne kerülj utcára!", "Tanulj, hogy ne maradj buta!" – ezek teljesen hatástalanok. Olyanok, mint a tízedik figyelmeztető az ellenőrzőben – értelmetlen és semmilyen funkciót nem tölthet be. (Leiner Károly)

#leftcontainerBox { float:left; position: fixed; top: 60%; left: 70px; } #leftcontainerBox .buttons { float:left; clear:both; margin:4px 4px 4px 4px; padding-bottom:2px; } #bottomcontainerBox { width: 50%; padding-top: 1px; } #bottomcontainerBox .buttons { float: left; margin: 4px 4px 4px 4px; } #bottomcontainerBox.manual { display: inline-block; padding-top: 1px; vertical-align: middle; width: auto; } Nem is olyan régen, egy közeli, nagyon is közeli online galaxisban… Nehéz idők járnak a fórumozókra. Habár a trollokat nevetgéléssel elkergették, a destruktív erők kiűzték őket titkos facebook csoportjukból és végigüldözték őket a digitális Galaxis-on. A rettegett kötekedő trollcsapat elől menekülve a konstruktív interakcióért küzdők maroknyi csapata, moderátorok és inspirátorok vezetésével új, titkos bázist létesített egy

(More)…

A eszközök felhasználásában való jártasság tekintetében, sorrendben a többség átlagosnak, majd átlag alattinak, és átlag felettinek tartja önmagát, amit igazol a technikai eszközök elterjedtségének mértéke és azok felhasználási aránya is, valamint ez magyarázza azt is, hogy a vizsgálatban részt vevő tanároknak megközelítőleg a ¾ része él szabadidejében szívesen, javarészt napi rendszerességgel az információs és kommunikációs technikai eszközök, köztük is leginkább a számítógépek, internetes tartalmak és a mobiltelefonok adta a lehetőségekkel.

tovább

Igazi Anyák napi (Nagyanyák napi?) ajándék az a két vers, ami a Kölöknet „Mi és a nagyszülők” című pályázatára érkezett: az unoka verse a nagymamáról és a nagymamáé az unokáról. A Hanna-nótával, az Anima-dallal és a nagyi versét illusztráló gyerekrajzzal kívánunk mi is szép napot mindenkinek.

#leftcontainerBox { float:left; position: fixed; top: 60%; left: 70px; } #leftcontainerBox .buttons { float:left; clear:both; margin:4px 4px 4px 4px; padding-bottom:2px; } #bottomcontainerBox { width: 50%; padding-top: 1px; } #bottomcontainerBox .buttons { float: left; margin: 4px 4px 4px 4px; } #bottomcontainerBox.manual { display: inline-block; padding-top: 1px; vertical-align: middle; width: auto; } Nem is olyan régen, egy közeli, nagyon is közeli online galaxisban… A digitális erő jó oldalának bűvöletében, a konstruktív életvezetés nemes eszméjét szem előtt tartva, a web2 alkalmazások és közösségi szolgáltatások kínálta információkat, tartalmakat, nagyon is kedvelt interakciót megélve és átélve hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a félelem, harag és agresszió (a sötét oldal szolgái) éppenúgy

(More)…

Boyne ifjúsági regénye a II. világháború idején játszódik, és egy kisfiú nézőpontjából mutatja be az eseményeket. A holokauszt rémségeivel való szembesítés a történelmi ismeretek elmélyítésén túl a toleranciára nevelés eszköze lehet. (John Boyne: A csíkos pizsamás fiú)

Globalizálódó világunkban egyre inkább felértékelődik az idegen nyelvek ismerete, a kulturális nyitottság és a nemzetközi tapasztalatszerzés. Fontos, hogy a magyar oktatási rendszerben is megjelenjenek ezen értékek. Az AIESEC Budapesti Corvinus Egyetemen működő irodája által szervezett konferencia erre hívta fel a figyelmet.

A pályázat célja a magyarországi oktatási intézményekben tanuló és kimagasló eredményt elért tanulók év végi könyvjutalmazása magas színvonalú, az alap- és középfokú oktatásban és az önképzésben is jól használható könyvekkel, szótárakkal.

Boldizsár Ildikó mesekutató ikerkönyvét ajánlom: Királylány születik és Királyfi születik címmel jelentek meg. Mindkettőt a Naphegy Kiadó adta ki. A mesékhez Szegedi Katalin készített illusztrációkat. Kortalan mesék: kisiskolás korúaknak, kamaszoknak, gimnazistáknak és felnőtteknek szóló rétege, üzenete is lehet.

Megváltozik az érettségi dolgozatok elbírálásának, az elért ponteredmények osztályzatokká való átváltásának metódusa, amennyiben a minimális teljesítés alsó hatása (ahonnan kettest lehet kapni) az összpontszám 20%-áról annak 25%-ára növekszik. Most én is azt csinálom - paradox módon -, amit legelsőre a legnagyobb hülyeségnek tartanék, vagyis foglalkozom ezzel a döntéssel. Ez egy akkora blődség, hogy foglalkozni sincs túl nagy értelme vele. Mégis megteszem, mert ebben az országban igencsak számosan vannak (félek persze, hogy az én blogomat nem olvassák), akik most felkiáltanak: végre, igen, erre van szükség, emelni kell a színvonalat.

Hát, akkor lássunk neki! Legelőször is, ki kell mondani, hogy az osztályzatokat megszabó ponthatárok önmagukban semmit nem jelentenek. Ha az egyik évben 20% a kettes alja, a feladatok viszont nehezek, a következő évben könnyebb feladatokkal 25%-tól lehet elégségest szerezni, akkor lehet, hogy adtunk egy pofont a fekáliának. A ponthatárok önmagukban semmit nem jelentenek, viszont lehet ámítani a megváltoztatásukkal a még százaléklábat számolni sem tudó nagyközönséget.

Mindenki tudja, hogy az egyes tanévekben kibocsátott érettségi "tesztek" nem azonos nehézségűek. Ezt a "problémát" kétféleképpen lehet kiküszöbölni, már ha valaki akarja. Az egyik megoldás, hogy az értékelést normaorientáltan végezzük, vagyis az adott évben érettségizőket egymáshoz viszonyítjuk. Ekkor az egymást követő években érettségizők eredményei - annak ellenére, hogy más-más nehézségű "teszteket" oldottak meg - összemérhetők lesznek egymással, ha egyébként érvényesül az, hogy az átlagos színvonal és az eredmények szórása sem változik. Ha valaki ez utóbbi kijelentés reális voltában nem bízik, ám meg szeretné tartani az összehasonlíthatóságot (például az érettségi eredménynek a felsőoktatási felvételiben játszott jelentős szerepe miatt), akkor lehetősége van arra, hogy az egész "mérést" modern tesztelméleti alapon valósítja meg, hatalmas, jól bemért feladatbankokkal, a különböző "tesztek" összemérhetőségének biztosításával. Vagyis van arra lehetőség, hogy biztosítsuk a "teszteredmények" összemérhetőségét, de akkor új alapokra kell helyezni a "méréseket".

Ismereteim szerint ma az a helyzet, hogy elvileg egy kritériumorientált "mérés" valósul meg. Van egy érettségi követelményrendszer, abban adatik meg, hogy mit kell tudni, s aztán a "teszteket" készítők ehhez igazítják produktumaikat. Az érettségi követelményrendszer azonban - a dolog természetéből adódóan - nem tudja pontosan megmondani, hogy egy érettségi "teszt" esetében milyen teljesítményre van ahhoz szükség, hogy valaki teljesítse a minimumot, valójában ez a minimum nem is meghatározott. Pontosabban a minimum csak úgy van meghatározva, hogy megadják azt a százalékarányt, amelyet a pontszámból el kell érni ahhoz, hogy legalább elégséges legyen az eredmény. Ez a küszöbérték egyrészt hasraütésszerűen van kijelölve, másrészt küzd azzal a problémával, amit jeleztem, hogy a "teszt" nehézsége ismeretének hiányában nulla az információtartalma, s a csökkentésnek vagy növelésnek a tényleges hatása pedig végletesen esetleges.

De őszintén szólva nem nagyon hiszem, hogy az oktatáspolitikusokat, akik e kérdést, a javaslatot felvetették, (ha egyáltalán oktatáspolitikus találta ki ezt a blődséget) igazából statisztikai és tesztelméleti megfontolások irányították volna. Az érvek sokkal egyszerűbbek, pontosabban úgy látom, csak egy igazán komolyan vehető érv van: növelni kell a színvonalat. Jó, rendben van. Nézzük meg, hogy az elégséges alsó határának felemelése alkalmas-e a színvonal emelésére!

A tanulás eredményessége akkor növekszik, ha a pedagógus és a tanuló együttes munkájának eredményeként javul a tanulási folyamat minősége. A javaslat kiötlői nyilván arra gondoltak, hogy ha nagyobb a fenyegetettség, vagyis "könnyebben" el lehet bukni az érettségin, akkor ez minden résztvevőt színvonalasabb, hatékonyabb, erőteljesebb, szorgalmasabb munkára ösztönöz. Amikor ezt feltételezem, akkor jóindulatú vagyok, mert elvileg a javaslat hátterében lehet az a gondolat is, hogy a változtatással majd csökkenni fog a sikeresen érettségizők aránya egy évfolyamban, s ez a "társadalom szemében" növeli az érettségi értékét (nem kaphatja meg akárki). Ez a gondolat nem túl elegáns, és őszintén remélem, tényleg nem erről van szó.

Tehát akkor az az elképzelt szcenárió, hogy pedagógus, tanuló berezelnek, még inkább összeszedik magukat, átcsoportosítják idejüket, energiájukat, hogy még többet foglalkozhassanak az érettségire készüléssel. A pedagógus esetében - remélem, mindenki látja - ez egy teljes mértékben indokolatlan feltételezés. Meggyőződésem, hogy Magyarországon (de biztos, hogy ez így van mindenhol máshol is) az érettségiztető pedagógusok a maximumot adják. Nincs már honnan energiát, időt elvenni. Szerintem ezt a javaslat kiötlői is tudják. Még akár pedagógus is lehet közöttük, aki már érettségiztetett, és nyilván tudja is, hogy ha lenne mozgósítható kapacitás, akkor azt az adott pedagógus már régen mozgósította volna, hogy ezzel a logikai képtelenséggel éljek.

Jó, de mi van az érettségiző fiatalokkal? Mondhatja valaki: bizony vannak "lusta disznók", az esetükben igenis van még mozgósítható energia, igenis tudnának többet, erőteljesebben, nagyobb energiabefektetéssel készülni, és ebben motivációt jelenthet az érettségi megszerzésének nehezítése. Szerintem ez csak nagyon kevesekre lehet érvényes. Nem zárom ki, hogy előfordulnak ilyen érettségizők, de egyáltalán nem hiszem, hogy attól növekszik majd a magyar oktatás színvonala, hogy őket esetleg egy kicsit jobb teljesítményre ösztönzi ez az egyébként teljes mértékben külső, formális, és negatív jellegű motiváció. A "csak tudok annyit produkálni, hogy átcsússzak" meggondolás ezután is működni fog sokuknál. E kevés tanuló között is nagy arányban lehetnek olyanok, akik szinte tanulás nélkül is képesek a minimum teljesítésére, és ez igaz az új minimum esetében is.

De van itt egy fontos szemléleti kérdés. Az egész intézkedés mögötti alapgondolat az, hogy negatív attitűdöket tulajdonítanak valakik a tanulóknak. Már-már büntetésszerűen srófolunk egyet a követelményeken, szigort mutatva. Ez elfogadhatatlan. Ha vannak fiatalok, akikben erős negatív attitűdök alakultak ki az oktatással, az érettségivel, a követelményekkel szemben, akkor az elsősorban magának az oktatásnak a hibája. A követelmények formális növelése nem lehet válasz erre a jelenségre.

Az érettségi eredmények javulását, s persze mögötte a tanulás tényleges eredményességének növekedését csakis az oktatás minőségének javításával lehet elérni. Magában az oktatásban kell megtenni azokat a változtatásokat, amelyek jobb felkészülést, a minimumszint emelkedését eredményezik.

Nagyon úgy tűnik, hogy ma egy a minimumszint megnövelésével operáló megoldás valóságos eredménye nem a színvonal emelkedése, hanem a végül is érettségit szerzők arányának csökkenése lesz. Ezt akarjuk?

És nem fog tetszeni azért sem, mert ez egy szociálisan érzékeny iskola. Ahol a gyereket a teljes szociokulturális környezetével értelmezzük. És mivel megértjük, miért olyan, amilyen, szociális munkát is végzünk. Igaz, ezt az alapítvány keretében, de nem elválasztható módon az oktatástól. A komplex munka megszervezése és lebonyolítása pedig pedagógiai asszisztenseket, szociális munkást is kíván. 

tovább