Digitális táblaképtől az iskolai tartalomkezelő rendszerig

A TIOP 1.1.1 képzések inkább csupán eszközhasználati tudás kialakítását célzó foglalkozások tudtak lenni. E feladat mellett, - a rövid idő okán - csak kevés idő jutott a megszerzett tudás, gyakorlat továbbgondolására.
A korlátozott időkeretben mégis sok lehetőségről szó esett. Egyetlen példaként nézzük a digitális pedagógiának egy apró szeletét, amellyel a kollégák foglalkoztak, továbbgondolva az interaktív táblák gyakorlatát.
A digitális táblákkal a legegyszerűbb esetben táblaképeket készítünk. Hasonlókat, mint ahogy a hagyományos módon a krétás táblákkal is tesszük. A krétás táblák esetén a táblaképeket a gyerekek a füzetükbe - úgy ahogy - reprodukálják (leírják), így viszik tovább (haza), a délutáni (otthoni) tanulás segítésére. Vajon a digitális táblán készült táblaképek esetén is szükség van a táblaképek füzetbe másolására? Milyen más módon juthat el a gyerekekhez az órai táblakép, vagy más használt digitális tartalom?
Amikor egy a nevelőtestületben e problémát megvitatták a kollégák, akkor lehetett észrevenni a továbblépés, továbbgondolás igényét, ami már több volt, mint az egyszerű IKT eszközhasználati tudás. Látható volt a szemlélet alakulásának kezdete, a probléma más módon való megoldásának igénye, amit már nem a személynek, hanem majd a közösségnek kell megoldani.
A nevelőtestületek - ha megoldják is ezt a feladatot - bizonyára nem egyforma választ adnak majd a kérdésre.
Nézzünk egy szálat, amit végig tudtunk beszélni egy-egy csoporttal, bár megvallom a vége felé, egyre jobban hüledeztek és kételkedtek a kollégák.
A lehetőségeket kutatva egyetértettünk, hogy lesz intézmény, ahol kinyomtatják a táblaképeket a gyerekeknek, lesz ahol a hordozható tárolóra (pendrive, mobiltelefon, okostelefon) másolják majd a fájlokat,  lesz ahol e-mail-en kapják a nebulók a digitális tananyagot, de legvalószínűbb, hogy iskolai szinten vegyes, személyre szabott megoldások születnek.
Már megjelentek kétkedő tekintetek, amikor a lehetőségeket továbbgondolva, arról beszélgettünk, hogy iskola, ahol továbblépnek és az meglevő (statikus) honlapra töltögeti fel minden munkatársa anyagát az informatika tanár, amíg bírja.
Komoly szemráncolások, sőt fejcsóválások kísérték azt a felvetésemet, mely szerint, lehetséges, hogy fejlettebb lehetőséget is használ majd néhány iskola, akinek lesz LMS (pl. Moodle), vagy CMS (pl. Drupal) alapú internetes oldala, esetleg Ning alapú közösségi helye, ahova akár a tanárok maguk tölthetik fel az anyagaikat.  Ezzel interaktív kapcsolatot tartanak a hozzászólási, blog írási és egyéb jogokkal rendelkező tanulóközösséggel. Érdekes, hogy a legnépszerűbbnek mondott közösségi oldal használata sok kollégában kétkedést kelt.
Tapasztalatom szerint a pedagógus kollégák nagy része kevéssé szeret megnyilatkozni a közösségi helyeken, és - finoman szólva - gyakorlatlanul használják a Web 2.0 alkalmazásokat. Ezt már jó néhány bejegyzésben panaszoltam (itt és itt) és ezért készítettük el a problémát kezelő pedagógus továbbképzésünket.
Néhány kolléga szavaiból többször éreztem, hogy jó néven vennének egy iskolai, belső, interaktív közösségi alkalmazást, ahol tanár és diák, biztonságosan, nem a nagy nyilvánosság előtt használhatna interaktív tanulási lehetőségeket.
Jogos volt a kérdés. Erre is jó lenne a TIOP-os szerver, ami már jó ideje halkan zümmög, de nem igazán használja senki? Ha a szervert a belső hálózatba illesztjük, akkor akár intranetes webszerver feladatot is elláthat. Ha pedig erre feltelepítünk egy nyílt forráskódú, ingyenesen letölthető Drupal Commons rendszert, akkor a gyerekek és a pedagógusok a belső, zárt, biztonságos iskolai webes rendszerükön szinte minden Web 2.0 lehetőséget (fórum, hír, blog, mikroblog, wiki, eseménynaptár, csoportalakítás, RSS) ki tudnak használni a nevelési, tudásmegosztási, tartalom megosztási, közösségépítési, csoportépítési tevékenység során.
Az iskolákban az egyes pedagógusok által készített digitális táblák használatához szükséges kompetenciák talán kialakultak az elmúlt hónapok során, a jövőben várhatók a digitális tartalmak megszületése. A digitális tartalmakat pedig érdemes helyeken, értelmes célokra lehet használni, tehát az intézményeknek tovább kell lépniük, és be kell járniuk egy fejlődési utat, ami elvezet majd a meglevő IKT eszközök szervezeti szinten való közös alkalmazásához. Úgy gondolom, hogy az intézményekben, ennek az útnak a bejárásához is szüksége lesz valamilyen szintű nógató segítségre, akár a pedagógusoknak mentorálás formájában, akár a vezetőknek a fejlesztő folyamat továbblendítése formájában.